Amikor elkezdtem illusztrálni az Érzelmeséket, sokszor egy kocka csokoládé adott egy kis plusz lendületet a hosszú munkanapokon.
Egyszer csak eszembe jutott egy régi emlék.
Szülőként néha eldugtam a csokit, hogy ne fogyjon el túl gyorsan. Aztán elmosolyodtam, mert rájöttem valamire.
Az érzelmek is pont ilyenek.
Ha eldugjuk őket, senkinek sem lesz jobb. Nem értjük meg egymást, és egyedül maradunk velük.
De ha megosztjuk őket, akkor valami különleges történik. Kapcsolódunk. Megértjük egymást. Közelebb kerülünk egymáshoz.
Ebből a gondolatból született meg a kis megállító táblám is, ahol a csokoládé segít mesélni az érzelmekről.
Az utolsó simításoknál pedig kaptam egy váratlan segítséget. Egy kedves vásározó kolléga, Elvira, olyan praktikus segítséget adott, amivel iagzán jó lett a végeredmény.
Elvira, szívből köszönöm a segítségedet és a támogatásodat! 
Néha egy jó ötlet egy darab csokoládéval kezdődik. Néha pedig egy segítő emberrel folytatódik. Végén pedig hála formájában köszön vissza! 
Szívesen olvasnád az Érzelmeséket? Itt szerezhetsz belőle egy példányt!
#érzelmesék
