A Ráczalmási Tökfesztiválon egy nagymama, egy édesanya és két fiú állt meg az Érzelmesék standjánál.
Beszélgettünk, és kiderült, hogy a nagymama szemész volt. Erdélyből települtek át, sokat dolgoztak azért, hogy új életet építsenek.
Aztán megkérdeztem a lányát is, mivel foglalkozik.
Elmondta, hogy nem az orvosi pályát választotta. Látta, milyen sokat kérhet egy ilyen hivatás a családtól, ezért tudatosan hatórás munkát keresett.
Hogy maradjon ideje és ereje otthonra is.
Ez a mondat velem maradt.
Mert könnyű azt mondani, hogy fontos a család.
A nehezebb rész az, amikor ez a naptáradon is látszik.
Nem a technika ellen
A gyerekei sokat bicikliznek, fociznak, mozognak.
Szóba került a mesterséges intelligencia és a digitális világ is.
Ő nem gondolja, hogy ettől örökre meg lehet óvni a gyerekeket. Nem is ez a célja.
Inkább azt szeretné, hogy mielőtt igazán beszippantja őket a képernyő, legyen sok saját élményük.
Tudják, milyen elfáradni biciklizés közben.
Milyen együtt játszani.
Milyen összeveszni, majd kibékülni.
Milyen úgy együtt lenni, hogy közben senki nem néz kijelzőt.
Talán neked sem az a legfontosabb kérdés, hogyan tartsd távol a gyerekedet a digitális világtól.
Hanem az, mit adsz neki előtte.
Aminek értéke van, annak hely kell
A család fontossága nem attól lesz valódi, hogy kimondjuk.
Hanem attól, hogy időt adunk neki.
Ez néha lemondással jár. Kevesebb munkával. Kevesebb pénzzel. Több szervezéssel.
És persze ezt nem lehet egyetlen ember vállára tenni. Kell hozzá társ, segítség, megosztott felelősség.
De a kérdés ettől még ott marad:
ha valóban fontos neked a családod, hol látszik ez a következő hetedben?
Nem abban, amit mondasz róla.
Hanem abban, aminek időt adsz.
