A Ráczalmási Tökfesztiválon egy édesanya állt meg előttem. Mindkét karján színes gyerekrajzokat láttam.
Először azt hittem, a gyerekek rajzolták össze filctollal. Rákérdeztem.
Mosolyogva mondta, hogy a minták valóban a gyerekek rajzaiból készültek.
Aztán mesélni kezdett a családjáról.
Patchwork családban élnek. Az egyik oldalról három gyermek érkezett, később pedig még három gyermekük született.
Hat gyerek.
Leírva csak egy szám. A hétköznapokban viszont hat külön személyiség, hatféle érzés és szükséglet, különböző történetekkel és kötődésekkel.
Az édesanya azt mondta, eleinte nagy bizalommal vágott bele.
Aztán eljött az a pont, amikor felismerte: vannak helyzetek, amelyeket nem tud úgy kezelni, ahogyan szeretne.
Szakemberhez fordult.
Nem kell mindent ösztönből tudnod
Van egy erős elvárás a szülőkkel szemben: ha igazán szereted a gyermekedet, majd tudni fogod, mit kell tenned.
Csakhogy a szeretet önmagában nem ad választ minden helyzetre.
Szeretheted nagyon a gyerekedet, és közben fogalmad sem lehet, mit kezdj egy viselkedésével.
Lehet jó szándékod, és mégis mondhatsz olyat, amit később megbánsz.
Elfogyhat a türelmed.
Elakadhatsz.
Ez nem tesz rossz szülővé.
A kérdés inkább az, mit kezdesz vele, amikor észreveszed.
Ez az édesanya nem próbálta elhitetni magával, hogy mindennek mennie kell egyedül.
Tanult. Dolgozott magán. Időt és energiát tett abba, hogy jobban értse a gyerekeket, saját magát és a család működését.
Amikor azt mondta, ma már sokkal könnyebben kezeli az érzelmi helyzeteket, arra gondoltam: ennek története van.
Beszélgetések.
Felismerések.
Talán olyan mondatok is, amelyeket nem volt könnyű meghallani.
A segítségkérés is lehet felelősségvállalás
Sokat beszélünk arról, mennyi mindent képes elbírni egy anya.
Én inkább azt kérdezném: miért kellene mindent elbírnia?
Egy család működtetése nem egyszemélyes feladat. Különösen nem hat gyermek mellett.
Kellhet társ. Nagyszülő. Barát. Közösség. És néha szakember.
Van, amikor nem több kitartásra van szükséged.
Hanem arra, hogy kimondhasd: „Ezt most nem tudom egyedül jól megoldani.”
Ez nem annak a beismerése, hogy nem szeretsz eléggé.
Lehet, hogy éppen annak a jele, hogy nem akarod a jó szándékodra bízni azt, ami ennyire fontos neked.
Nem attól vagy jó szülő, hogy minden választ eleve tudsz.
Hanem attól is, hogy észreveszed, amikor tanulnod kell.
És van, amikor a családodért tett következő fontos lépés nem az, hogy még jobban próbálkozol. Hanem hogy segítséget kérsz.
Köszönöm, tanultam Tőled!
