"Igazán nem vélemény, amit kiváltott belőlem a könyv. Érzések, hangulatok, szinte elfeledett időszak jött elő az életem sokkal korábbi részéből. Amikor óvodában "dolgoztam". Imádtam a gyerekek között lenni, a szülőkkel kapcsolódni, az ő élethelyzetüket átérezni...
Aztán egy nagyon rossz kollegális tapasztalat miatt elhagytam a pályát. A saját gyerekeimnél próbáltam alkalmazni az óvodapedagógusi tanultakat. Az évek elszálltak, mindenki a helyén van. Az érzelmesék visszavitt abba az érzelemvilágba, ahová mindig is tartoztam.
A történetek maguk az élet, a zenei részeket néha nem lehetett könnyek nélkül megúszni, annyi érzelem, szeretet van bennük. Egyszerűen nincsenek szavak, amivel jól ki tudnám fejezni a "vélemény" - emet.
Kötelező olvasmányként vinném be minden gyermekcsoportba.
Bölcsikbe, ovikba, általános-és középsulikba.
Minden házasságkötéskor az anyakönyvi papír mellé ajándékba adnám az út kezdéséhez...
Fölépülhetne egy érzelmeket nyiltan felvállaló, mosolygós, problémákat megbeszélő tiszta kommunikációs világ. Naív vagyok? Örök optimista? Nem bánom. Töretlenül hiszek a jóban, az emberek taníthatóságában.
Ez a könyv ennek a leendő világképnek az előfutára. Imádom. Várom a folytatást."
Sipőcz Krisztina, köszönöm, hogy megírtad a véleményedet!

Amikor a legmozgalmasabb gyerek lett a főhősöm
Öt osztály, három foglalkozás, rengeteg gyerek és egy hihetetlenül jó élmény az üllői könyvtárban. Az Érzelmesék foglalkozásokon Fonál Fecóval és Zsivánnyal,

